Trokán Nóra:

„Nincs időm azzal foglalkozni, hogy szép vagyok“

Pávó Réka:

„A fotózás az életem“
 

Pávó Réka

„A fotózás az életem”

Pávó Rékát a Huawei és a National Geographic közös, nemzetközi mobilfotó-pályázatának keretében ismerhettük meg tavaly. „Art & Leukemia" című fotója – amelyen a rákkal folytatott küzdelmét örökítette meg –, több mint 67 ezer kép közül nyerte el a szakmai zsűri által megítélt fődíjat. A verseny óta eltelt egy évben Réka élete gyökeresen megváltozott: a gyógyulás útjára lépett, és amellett, hogy idén is indult a Huawei In Focus elnevezésű okostelefon-fotós pályázatán, elindította saját fotós karrierjét, valamint izgalommal várja, hogy részt vegyen az egykori képével nyert olaszországi fotós úton.

Mi történt veled az elmúlt egy évben, mióta megnyerted a Next Image versenyt?

A verseny után közvetlenül kemoterápiás tablettás kezelésre váltottunk, ami nagy öröm volt számomra, mert azt jelenti, hogy nem kell többé kórházban laknom. Annak idején hetekig tartott egy-egy kezelés, ez alatt az idő alatt végig benn kellett lennem, és az rendkívüli megterhelést jelentett. Természetesen azóta is folyamatosan járok kontrollra és vérvételre, de összességében nagyon jól vagyok. Sajnos a kemoterápia következtében csípőprotézisre lesz szükségem, de ezt leszámítva nincs okom panaszra, pozitívan élek meg minden napot, és fotózok, amikor csak tehetem.

Hogyan alakult a fotós karriered a verseny óta?

Elhatároztam, hogy ha kiengednek a kórházból, olyan nőket szeretnék fotózni, akik hozzám hasonlóan megküzdöttek a rákkal. Hiszem, hogy ha kopaszon is ki tudtam hozni magamból a dögöt, akkor talán másoknak is tudok segíteni abban, hogy önbizalmat merítsenek, és szépnek lássák magukat. Különlegesek ezek az alkalmak, a sminket is én szoktam készíteni nekik, az egész folyamat egy nagyon jó lelki tréning.

A betegséged kezdetekor az Operaházban végeztél adminisztratív munkát. Ezzel azóta felhagytál?

Igen, a betegség után úgy éreztem, hogy nem várhatok tovább. Aki egy ilyen időszakot átvészel, sok mindent átgondol. Mindig is fotózással szerettem volna foglalkozni, sosem tudtam kibújni a bőrömből. Annak idején az Operaház nagy teraszán csináltam portrékat a kollégáimról. Rengeteg pozitív visszajelzést kaptam, de valamiért nem volt bátorságom komolyan belevágni. A mögöttem lévő nehéz időszak után szembesültem azzal, hogy sokkal több van bennem, és nem hagyhatom elveszni. Onnantól kezdve mindig nálam van telefonom és a fényképezőgépem, és amerre járok, gyűjtöm az ihletet a fotózáshoz.

Pávó Réka: Art&Leukemia

Mennyire része a mobilfotózás a karrierednek?

Abszolút része, és nem csak a karrieremnek, a mindennapjaimnak is. A versenyfotót is Huawei P20-szal készítettem. A fotózás számomra nem csak munka, hanem kikapcsolódás is.

El tudod képzelni, hogy a mobilfotózás a jövőben meghaladja a hagyományos fényképezést?

Ha valaki ragaszkodik az objektívek cseréjéhez, akkor természetesen a hagyományos tükörreflexes gépek a legjobbak, de én imádok mobillal is fotózni. Ha például Huawei legújabb csúcskészülékére, a HUAWEI P30 Pro-ra, vagy a saját HUAWEI P20-telefonomra gondolok, kétségtelen, hogy az azokkal készített portrék és tájképek minősége erősen megközelíti a hagyományos eljárással készített képeket. Ráadásul a mobilkészülékek sokkal praktikusabbak és kényelmesebbek, hiszen nem kell több kilós súlyokat, objektíveket cipelni. Arról nem is beszélve, hogy fényképezés után ugyanúgy szerkeszthetők a fotók. Szerintem nagyon sok lehetőség van a mobilfotózásban, még azt is el tudom képzelni, hogy a jövőben nem lesz szükség majd hagyományos gépekre.

A tavalyi sikeren felbuzdulva idén is indultál a Huawei In Focus elnevezésű mobilfotós versenyén. Mi a története a képednek?

A kép a férjem nagymamájáról készült; igazi falusi asszony, és számomra abszolút példakép. Nagyon sokat gondolkoztam, hogy milyen fotóval induljak, hiszen elcsépelt lett volna még egy magamról készített képpel versenyezni. Szerettem volna egy olyan karaktert találni, akiről igazán ütős sztorit tudok átadni. Hermin néni átélte az orosz és a német megszállást, sok keserű emléket hordoz, de a mai napig egy nagyon tevékeny, életerős asszony. Olyan őszinteség van a mosolyában, amit meg kellett mutatnom. Szándékosan fekete-fehér képet szerettem volna, autentikusan, kotyogós kávéfőzővel, kis teakonyhával a háttérben.

Pávó Réka: Wisdom in her smile

Éreztél nyomást a korábbi jó eredmény és a médiavisszhang miatt?

Nyomás nem volt rajtam, de szerettem volna idén is elindulni, hogy bebizonyítsam, nem csupán a kép mögötti sztori miatt tudtam nyerni tavaly, hanem mert valóban van érzékem hozzá. Természetesen idén is örülnék, ha én lehetnék a győztes, de nem a nyeremény miatt, mert azt többek közt jótékony célra használnám, a „Tegyünk a leukémiás gyermekekért és betegekért” nevű alapítványnak adnám, akikkel a mai napig együtt dolgozom.

Milyen tippet adnál azoknak, akik most indulnak először a mobilfotós versenyen?

Nagyon fontos, hogy tisztában legyenek azzal, hogy melyik kategóriában és mit szeretnénk bemutatni. Legyen egy elképzelésük, egy világos koncepció. Ha pedig valaki olyan csúcskészülékkel fotóz, mint a HUAWEI P20, vagy P30 széria tagjai, akkor a pro-üzemmód használatát ajánlom, hiszen rengeteg beállítási lehetőség van, és mesés képeket lehet vele készíteni.

Hogyan készülsz a tavalyi versenyen nyert, National Geographic által szervezett fotós útra?

Nagyon várom, nem is tudtam volna jobb nyereményt elképzelni. Mindig is álmom volt, hogy szakmai környezetben, hozzáértőktől tanuljak. Olasz nyelvű általános iskolába jártam, így a nyelvet is beszélem, a fotózás részére pedig különféle objektívekkel készülök, de természetesen a mobilomat is magammal viszem, mindkét eszközzel szeretnék fotózni majd.

Milyen terveid vannak a jövőre nézve a fotózással?

A fotózás az életem, mindenképp ezzel szeretnék foglalkozni a jövőben is. Biztos vagyok benne, hogy a gyógyulásomat is segítette. Jelként tekintettem arra, hogy tavaly megnyertem a Huawei nemzetközi mobilfotós-versenyét, éreztem, hogy ez az utam. A mai napig, ha meglátok egy embert, azon gondolkozom, hogyan fotóznám le, mit tudnék belőle kihozni. Szerencsésnek tartom magam, és boldog vagyok, mert végre azzal foglalkozhatok, amit igazán szeretek.

Trokán Nóra

„Nincs időm azzal foglalkozni, hogy szép vagyok”

Sikeres színművész, énekes, és a fotózásban is egyre komolyabb felkéréseket kap. Trokán Nóra a Huawei-jel közös, első mobilfotós munkája során hét 25 és 45 év közötti modellről készített portrét, amellyel az öregedésben rejlő természetes szépséget mutatta meg. Nóra kihívásként tekint a portréfotózásra, és igyekszik a lehető legkevesebb utómunkát alkalmazni a képein. Modellként és fotósként is vallja, hogy a szépség kulcsa a belső harmóniában rejlik, bár őt magát nem igazán foglalkoztatja, hogy sokan szépségideálnak tartják. Trokán Nóra a Huawei In Focus kampányának keretében készített portréfotói szeptember 17-től 28-ig ingyenesen megtekinthetők a Societé Budapestben-ben.

Miért tartottad fontosnak, hogy elvállald a Huawei felkérését, mi fogott meg a vállalat kezdeményezésében, amelynek középpontjában a természetes szépség és az öregedéshez való viszony áll?

Nagyon tetszett az ötlet, hiszen saját fotós munkáim során is mindig arra törekszem, hogy minél kevesebb legyen a smink és az utómunka. Megpróbálom hangsúlyozni a modellek természetességét, és ezáltal átadni a személyiségüket. Úgy érzékelem, hogy még mindig nagyon jellemző a portréfotózás során, hogy elkészül egy kép, amit visszaküldenek azzal a kommenttel, hogy „azt a redőt a derekánál szedd ki, kérlek, ha lehet” – pedig az a redő igenis ott van, amikor az ember leül, és szerintem nem kellene eltakarni, mert ezáltal egy mesterséges képet generálunk magunkról, amelynek lehetetlen megfelelnünk. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy velem még nem fordult elő, hogy kitöröltem egy-egy előnytelenebb fotót, de egyúttal azt is látom, hogy ez a magunk által felállított elvárások hatása. Azért örültem a Huawei felkérésének, mert magam is igyekszem ezt az ideát lerombolni, és megmutatni, hogy nem feltétlenül az a szép, aki megfelel a társadalom által generált képnek, hanem az, akinek a személyisége át tud hatolni egy-egy fotón, legyen bármilyen „tökéletlen” is.

Amellett, hogy fotózol, te magad is rendszeresen szerepelsz az újságok címlapjain, és sokan ideális szépségnek tartanak. Milyen a viszonyod a saját külsődhöz?

Nincs nagyon időm ezzel foglalkozni, de alapvetően azt gondolom, hogy harmóniában kell lenni saját magunkkal, mert ha ez nincs meg, lehet valaki bármilyen szép, nem közvetít semmit. Sokan mondják, hogy nekem könnyű, mert olyan külsőt kaptam a szüleimtől, amely megfelel a mai szépségideálnak. Ez nem igaz, színészként például adott esetben hátrányt is jelenthet, mert nem mindig jut eszébe a rendezőknek, hogy egy külsőleg „unalmasan szép” karakternek adjanak izgalmas szerepet.

Milyen mintát hozol otthonról? Édesanyád híres, gyönyörű színésznőként hogyan vélekedett a saját szépségéről?

Anyukámat sosem láttuk a tükör előtt tollászkodni, mindig is olyasvalaki volt, aki élte a vagány hétköznapjait. Ha úgy adódott, az istállóból ment az Operett színházba, felvette a flittereket, majd az előadás végeztével ment vissza a lovakhoz. Számunkra a nővéremmel az volt a példa, hogy fontos tudatában lennünk, de sosem szabad visszaélni a szépségünkkel. Számomra például sokáig idegesítő volt, hogy szép kislányként tartottak számon, ezért egy ideig szembe is mentem ezzel: kapucnis pulcsiban és farmerben jártam, majdnem 30 éves koromra jött el az az idő, amikorra elkezdtem tudni értékelni a külsőmet.

Látod-e bármilyen nyomát magadon az öregedésnek, és ha jelenleg nem is, el tudod-e képzelni, hogy a jövőben használsz majd filtereket annak érdekében, hogy elfedd az idő múlásának nyomait a fotóidon?

Van egy ősz hajszálam! (nevet). Nyilván ez idővel majd kiderül. Nem ítélem el, ha valaki megpróbálja elfedni az öregedés jeleit, de szerintem fontos számolni azzal, hogy mindig meglátszik, ha ez el van túlózva, és egyfajta erőlködést mutat. A kulcs talán az, hogy meg kell találni a belső harmóniát, amely eltereli a figyelmet arról, hogy túl sokat foglalkozzunk az idő múlásával. Ezen dolgozom én is.

Színésznőként mi a tapasztalatod, hogy áll a színészvilág az öregedéshez?

A színészt alapvetően behatárolja az arca egy karakterbe. Azt gondolnánk, hogy az öregedéssel párhuzamosan korlátozódnak a szereplehetőségek, hiszen az idő múlása az arcon fedezhető fel a legjobban. Ugyanakkor számtalan példa van arra, hogy valaki nem csak a korának megfelelő szerepeket kap, vegyük például Meryl Streepet, aki idén töltötte be a 70-et, és akár egy idősődő nagymama vagy egy ízig-vérig női szerepben is hiteles tud lenni. Én például játszottam már 60 éves nőt, életem egyik legemlékezetesebb munkája volt.

Hogyan tudod összeegyeztetni a színházi szerepeidet az énekes karriereddel, valamint harmadik szenvedélyeddel, a fotózással?

Szerencsére jut időm a fotózásra is, mivel utóbbi általában egy-egy napos munkát jelent, így a forgatási napok közé mindig be tudom illeszteni, abszolút összeegyeztethető a színészettel és az énekléssel.

A Huawei kampánya mennyiben jelentett újdonságot az eddigi munkáidhoz képest?

Abszolút újdonságnak számít, ez az első hivatalos mobiltelefonos portréfotózásom. A kampány keretében felkért modellek jellemzően civilek, nem szokták fotózni őket. Volt olyan, aki élvezte, de akadt olyan is, aki alig várta, hogy vége legyen – az ilyen helyzetekben is meg kell tudnom örökíteni azt a pillanatot, ami a legjobban tükrözi az adott modell személyiségét és az öregedésben rejlő természetes szépség koncepciójának is megfelel.

Mi a legnagyobb kihívás számodra a portréfotózásban?

Nagyon szeretek portrét készíteni. Általában nem készülök rá előre, mert élvezem annak a pillanatnak a varázsát, amikor először találkozom egy modellel, és meglátom, hogy mi fog kisülni a vele való közös munkából. Ez nem csak technikailag izgat, hanem emberileg is kihívás, hiszen egy-egy helyzetben el kell tudni lazítani valakit, vagy épp ki kell rántani a megszokott pózokból.

Véleményed szerint milyen az ideális fotómodell?

Nem tudnék egy dolgot kiemelni. Azt gondolom, hogy nagyon sok múlik azon, hogy a fotós milyen környezetet teremt. Amióta fotózom, könnyebben tudok azonosulni a modellszereppel is, éppen ezért kifejlesztettem egy apró trükköt: a fotózás kezdetén az alanyoknak azt mondom, hogy még állítom a fényeket, vagy próbálgatom a beállításokat, holott már régen kész a kép, és így sikerül elkapnom egy természetes pillanatot, amiben a modell magát tudja adni.

Mi számodra a legfontosabb különbség a mobilfotózás és a hagyományos fényképezési eljárás között?

Mobillal többnyire útközben, impulzívan fotózom, míg egy-egy felkérés esetén profi fényképezővel szoktam készíteni a képeket. Teljesen más a két eszköz, és mivel alapvetően hagyományos géppel dolgozom, nagyon izgalmas volt számomra HUAWEI P30 Pro-val készíteni a portrékat: rengeteg beállítási lehetőséget és megoldást kínál, gyakorlatilag mindent le lehet vele képezni, amit egy profi géppel, szinte már zavarba ejtő a technológiája.

Mit gondolsz, a jövőben képes lesz a mobilfotózás meghaladni a hagyományos fényképezést?

El tudom képzelni, ugyanakkor én meglehetősen régimódinak tartom magam, számomra a hagyományos fényképezés, sőt még az analóg géppel való fotózás is rendkívüli örömet okoz. De emellett csodálom azt a technológiát, amelyet a Huawei készülékei nyújtanak, hiszen ezekkel a telefonokkal csúcsminőségben és nagy felbontásban készíthetünk képeket. A legutóbbi munkám során például, amikor a Katona József Színház művészeit fotóztam a színfalak mögött, digitális tükörreflexes géppel dolgoztam. Sokkal nagyobb kihívás lett volna azonban analóg gépet használnom, ugyanis rendkívül gyorsan történtek az események, nekem pedig azonnal reagálnom kellett.

Mit üzennél a most 20-30-as éveikben járóknak, hogyan viszonyuljanak az öregedéshez?

Nehéz kérdés ez, hiszen olyan létjogosultsága van ma az okostelefon-használatnak, mint soha ezelőtt. A mai fiatalok úgy szocializálódtak, hogy mindenre filtereket tesznek, és ha valaki posztol egy képet effektek nélkül, azt unalmasnak tartják. Nem egyszerű úgy beszélni velük erről a témáról, hogy ne kioktatásnak tűnjön, de szerintem fontos, hogy megpróbáljunk magunk is példát mutatni amellett, hogy nem lehet eleget hangsúlyozni a túlfilterezett fotók önképre gyakorolt negatív hatásait és a természetesség fontosságát.

Érzel felelősséget a tekintetben, hogy formálhatod a követőid szépségről alkotott gondolkodását?

Abszolút, főként manapság, amikor tízezrekhez tudunk eljutni egy-egy poszttal. Ugyanakkor én egyelőre úgy érzékelem, hogy jelenleg nagyobb hatása van a filterezett képeknek, egyszerűen érdekesebbek a fiatalabb generáció számára. Ezért is örültem a Huawei kampányának, amely ezzel szembemenve a természetességre helyezi a hangsúlyt. Szerintem ez egy nagyon jó üzenet, én is ezt igyekszem közvetíteni a fotóimmal, és remélem, idővel a fiatalok hozzáállásában is változást érnek el az ilyen kampányok.

Mik a következő fotós munkáid és a jövőbeli terveid a fotózás területén?

Lesz még a már korábban említett, Katonás-projekthez hasonló, színészeket fókuszba helyező fotózásom a közeljövőben, illetve hosszabb távon a céljaim között szerepel, hogy még több olyan fotót készítsek, amelyek a társadalmi érzékenyítésben segíthetnek.